A rágcsálók néhány tagjával meggyűlhet a bajunk a kertjeinkben és a lakókörnyezetünkben. Nemcsak azzal tesznek kárt, hogy megrágják a termesztett növények gyökereit, szárait, gyümölcseit, hanem azzal is, hogy néhányuk súlyos betegségeket is terjeszthetnek. A rágcsálók kis testméretűek, gyorsan mozognak, a fogaik folyamatosan nőnek, ezért koptatniuk kell. A legtöbb faj igen szapora és kedvező körülmények között hatalmas egyedszámot tudnak elérni. Télen is aktívak, így oda kell figyelni a pincékben, kamrákban tárolt termésre, de lássuk, hogy pontosan kikkel is van dolgunk!
A házi egér nyáron, leginkább mezőkön, réteken találhatóak meg, de ősszel behúzódnak a lakóépületekbe, kamrákba, terménytárolókba, ahol károkat okozhatnak. Kellemetlen szagáról könnyen fel lehet ismerni a jelenlétüket. Látása gyenge, de a szaglása és hallása igen kifinomult. Éjszaka a legaktívabbak, nappal inkább a búvóhelyükön tartózkodnak. Magvakkal, gabonafélékkel, emberi élelmiszerekkel táplálkoznak. Nem túl válogatós, a magas fehérje-, zsír- és cukor tartalmú élelmiszereket kedveli leginkább.
A vándorpatkány gyakran előfordul a környezetünkben, hazánkba való bekerülése után folyamatosan szorította ki a nálunk honos házi patkányt. Gyors szaporodóképessége és tanulékonyága miatt gyakorlatilag kiirthatatlan. Lakóépületekben, pincékben, gazdasági
épületekben megtalálható, de mindenhol megél, ahol van számára elegendő élelem, víz és búvóhely. Az állat a talaj felszíne közelében készíti el a járatait. A házi egérhez hasonlóan komoly betegségek terjesztésében is részt vehet.
A güzüegér a mezei egér és a házi egér keresztezéséből jött létre, de önálló fajként jegyzik. A házi egérhez nagyon hasonló testfelépítésű, de életmódjukban elkülönülnek egymástól. A szántóföldeken találkozhatunk velük leggyakrabban, emberi környezetben legfeljebb csak télen húzódik meg. Legfőképp magvakkal táplálkozik, de nem veti meg a rovarokat sem. Betegség terjesztésben nem játszik szerepet.
A közönséges kószapocok nálunk őshonos faj. Alkonyatkor és éjszaka aktív. Komoly károkat okozhat a gyümölcsösökben és zöldségeskertben. Megrágcsálja a gyökereket, gumókat a talajban. A járatai a földfelszín közelében találhatóak, melynek készítése közben a fölösleges földet kitúrja a felszínre, így kis kupacokat készít. A vakondokkal ellentétben ezek a túrások szabálytalanok és olykor gyökereket találhatunk bennük.
A kertünkben a rágcsálók közül a mezei pockok okozzák a legnagyobb problémát. A földben található gumókat, gyökereket is megrágcsálják, de a fák kérgében is okozhatnak kárt. A legnagyobb ellensége az időjárás. Ha a tél enyhe, hótakaró nélküli, akkor meggyérítheti az állományt. Rendszeres talajmozgatással károsíthatjuk a járataikat, vagy temessük be a járatnyílásokat.
Amennyiben a kertünkben találkozunk ezekkel az állatokkal, törekedjünk arra, hogy minimális kemikália felhasználásával bírjuk őket távozásra, mivel a hasznos élőlényeknek is árthatunk velük. A gazdaboltokban különböző csapdákat, riasztó berendezéseket, lehet kapni, mivel a legtöbbjük különösen érzékeny a zajokra, ugyanakkor néhány házi praktikát is bevethetünk ellenük.
Az őszi időszak végén, a lombozat lehullásával a gyümölcsfák téli mélynyugalomba vonulnak, azonban bőven vannak ekkor is olyan ápolási munkák, amelyek elvégzéséről gondoskodnunk kell.
Még mindig tart a tél, így folytatódhatnak a téli tennivalók a kertben, de az is hasznos, ha egy bögre forró csoki mellett, akár a kandalló előtt gondoljuk át a jövő évi terveinket.