Kerti kisokos - Tuja kultúra

A tuja ökológiai/környezeti igénye

Az örökzöld tuják a napos vagy félárnyékos helyet kedvelik. Talajigényüket tekintve a meszes talaj kedvezőtlen hatású a növényekre, száraz körülmények között nehezen fejlődnek. Az enyhén savanyú, humuszos, mészmentes talajban fejlődnek jól. A tuja nem őshonos növény hazánkban, a miénknél csapadékosabb, párásabb időjáráshoz vannak szokva. A természetes változások mellett ezek a növények a külső körülmények változására általában levélbarnulással, száradással reagálnak. Elképzelhető, hogy a néhány éve vásárolt tuja kinőtte a földlabdát, a gyökereinek nincs elég hely vagy az ültetőgödörbe szórt örökzöldeknek való talajt. A száradás megelőzésére a rendszeres és kellő mennyiségű vízzel való öntözés a megoldás. Egy 1,5 – 2 méter magas tuját heti egyszer legalább 50 liter vízmennyiséggel öntözzük. A fiatalabb növények érzékenyebbek a száradásra, gyakran ismétlődő és bőséges öntözésre van szükség a begyökerezési folyamat alatt (ültetés utáni első 2 év) az optimális fejlődés eléréshez.

A tuja tápanyagigénye

Az örökzöldek csak folyamatos tápanyag-ellátással tudják megtartani díszítő értéküket, különös igaz ez azokra, amik cserépben vannak tartva.  Ültetéskor alkalmazzunk szerves trágyát és tőzeget, később pedig évente kétszer (tavasszal és ősszel) kijutatott műtrágyával biztosítsuk tujánk számára a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Hatékony megoldás lehet még a vegetatív időszakban kijutatott lombtrágya is, mivel a szárazabb időjárási körülmények gátolhatják a gyökéren keresztüli tápanyagfelvételt, de a gyökérnövekedést is elősegíti a lombon keresztül táplálás.  Az előbb említett barnulás, beszáradás elkerülhető még a tápoldatok kijuttatásával, melyek magnézium tartalmukkal biztosítják növényeink élénk zöld színét. A megfelelő termőtalajon élő, rendszeresen öntözött, gyakran trágyázott növény sokkal ellenállóbb a betegségekkel és kártevőkkel szemben!

Agrotechnika

A földlabdás növényeket a téli hónapokat leszámítva az év több részében kiültethetjük. A szoliter növények esetében 150 – 200 cm az ültetési távolság, sövény kialakításnál pedig 80 – 100 cm-re ültessük egymástól és a kerítéstől a növényeket. Az ültetés előtt ássunk ki a földlabda méretének 2-3-szorosát (ez általában 60x60x60 - 80x80x80 cm alapterületet jelent). A gödör aljára helyezzünk néhány lapát szerves trágyát, majd takarjuk be pár centi porhanyós földdel, hogy közvetlenül ne érintkezzen a gyökérzettel, mert megégetheti azt. Ezt követően por alakú talajfertőtlenítőt is szórhatunk a gödörbe, a gyökérzetet támadó kártevők ellen. 
Ha ezzel megvagyunk, helyezzük a növényt a gödörbe. A gyorsabb gyökerezési folyamat érdekében a földlabdát összekötő madzagot bontsuk meg. A földet lapátoljuk vissza, közben tömörítsük, hogy ne maradjon levegős a talaj a gyökérzet körül. Lehetőleg vízzel együtt végezzük a tömörítést, hogy a porhanyós, laza föld bemosódjon a gyökerek közé. Utolsó lépésként pedig öntözzük meg alaposan az újonnan ültetett örökzöld tuját.

A tujára vonatkozó ápolási munkák

A sövényt évente legalább egyszer, de inkább kétszer-háromszor érdemes nyírni, hogy egységes legyen. 
A metszést kora tavasszal végezzük, mert ilyenkor intenzív a növekedés és a metszéssel okozott sebeket könnyen benövi a tuja. Az utolsó metszést pedig augusztusban végezzük, hogy a tél beállta előtt legyen ideje az új hajtásoknak is megerősödni. 
Fiatal növények esetében a tövet falombbal vagy szalmával takarjuk be, így nehezebb fagy át a talaj és nem szárad ki az örökzöld tuja.