Az őszibarack és a kajszi metszése

A két faj metszésének optimális időpontja merőben eltér a többi gyümölcsétől. Míg az almát, körtét, szilvát, meggyet, stb. nyugodtan metszhetjük a fagymentes téli napokon, addig az őszibarackot és a kajszit a tél végén, a tavaszi rügyfakadás után szabad elkezdeni metszeni, amit a virágzásig fejezzünk be. Ez általában március közepe és április közepe közé tehető. Ennek a legfőbb oka az, hogy így tudjuk minimálisra csökkenteni a fák sebeken keresztüli fertőzését. A levegőben ugyanis bármilyen furcsának is tűnik, de télen nagyobb számban vannak jelen azok a gombák, baktériumok, amelyek képesek a növényeket megfertőzni és elhalásokat okozni. Tavasszal, a rügyfakadás után tehát kisebb a valószínűsége, hogy a metszés általi sebképzéssel megbetegítsük a fáinkat. Rendkívül fontos viszont, hogy a metszés végeztével a nagyobb sebeket mindenképpen kezeljük valamilyen sebgyógyulást elősegítő géllel, pasztával. 

Metsszük erősen az őszibarackot

    Gyümölcsfajaink közül az őszibarack azon növények közé tartozik, amelyeket a legerősebben szükséges metszeni. Ennek elsősorban morfológiai okai vannak, ugyanis az őszibarack a legtöbb gyümölcsfélével ellentétben csakis az egyéves részein hoz gyümölcsöt. A termés nagy része a termővesszőkön jön létre, amelyek az előző évben képződtek. A kétéves, illetve az ennél idősebb gallyakon ugyanakkor már nem keletkeznek virágrügyek. Ebből fakadóan tehát, hogy minden évben nagyszámú hajtásunk képződjön (ami a következő évben gyümölcsöt terem), rendszeresen, évente, erőteljesen kell megmetszeni a fákat. Ha így járunk el, akkor a fákon számos, 50-70 cm hosszúságú, ceruzavastagságú termővessző jön létre, amelyek az úgynevezett hármas vegyes rügycsoportokkal rakódnak be. A legszebb és legnagyobb barackok az ilyen részeken teremnek, az ennél vékonyabb és rövidebb vesszőkön kisebb gyümölcsök keletkeznek. 

    Az őszibarackfák metszésénél a növények erőnlététől függően több módszert alkalmazhatunk. Ha jó a fák kondíciója, akkor célszerű a szálvesszős metszésmódot választani, ami azt jelenti, hogy a jól fejlett, 50-70 cm hosszú, ceruzavastag vesszőket nem vágjuk vissza, meghagyjuk őket teljes hosszukban. Minden olyan képletet viszont, ami ennél vékonyabb vagy rövidebb, eltávolítjuk a fáról. Ezért is számít ilyen sziszifuszinak az őszibarack metszése, mert nagyon aprólékos, időigényes munkát jelent a fejletlen részek levágása. Nem mindegy viszont az sem, hogy a szép szálvesszőkből mennyit hagyunk meg a fán, ugyanis túlterhelni a növényeket nem szabad. Egy 10 éves, jó erőnlétű, katlan formájú fánál is maximum 60-80 db vessző maradhat meg. 

    Ha rosszabb a növények kondíciója, több a gyengébb vessző a fák, akkor ezeket szükséges visszametszeni. Egyvesszős metszésmódnál szintén eltávolítjuk a rövid nyársakat, a megmaradt termővesszőket pedig mindet visszametsszük, kb. a kétharmadára. A kétvesszős vagy más néven váltócsapos metszés hasonlatos a szőlőéhez, vagyis egyrészt hagyunk vesszőket, másrészt ugarcsapokat. A termővesszőket kb. a felére vágjuk vissza, ezek mellett pedig, az eredésük közelében meghagyunk 2-3 rügyes csapokat, amelyek ebben évben erőteljes hajtásokat fejlesztenek, a következő évben pedig teremnek. 
Ha ezen elveket betartva metszünk, a munka végeztével azt látjuk majd, hogy igen jelentős mennyiségű nyesedéket képeztünk, a fa pedig kopasznak tűnhet, de ez ne tántorítson el minket, az őszibarack igényli ezt, így fog minden évben nagyméretű és jóízű gyümölcsöt teremni. 

ŐSZIBARACK TERMESZTÉSE, ÁPOLÁSA, NÖVÉNYVÉDELME ⇒

A kajszival bánjunk gyengédebben

    A kajszinál a nagy fény-, és hőigénye miatt szintén a nyitott jellegű váza, vagy kompakt váza koronaformát használjuk a leggyakrabban. Ezek fenntartása viszont jóval mérsékeltebb erősségű metszést jelent, mint az őszibaracknál. Sajátos növekedésű gyümölcsfaj, amely elég hevesen reagál a nagyobb mértékű beavatkozásokra. Termőkorban többségében gally-, és vesszőritkító metszést szükséges végezni, azaz tőből távolítsunk el olyan elágazásokat, amelyek sűrűsítenek, befelé, felfelé nőnek, árnyékolják a korona belsejét. Fontos, hogy ezeket sose kurtítsuk meg, csak is tőből szabad lemetszeni őket. Az elágazások nagyobb vastagsága miatt a kajszi metszését főként ágvágó ollóval végezzük, nem pedig kézi kis ollóval. Időnként szükség lehet egy-egy nagyobb, idősebb rész kifűrészelésére is, amivel ifjítjuk a fát, és fényt juttatunk a korona közepébe. Törekedjünk a kajszit is évente megmetszeni, aminek az eredménye az lesz, hogy szép számban jönnek létre 60-80 cm hosszú termővesszők, illetve a két-, hároméves gallyak rövidebb termőnyársakkal rakódnak be, amelyekből a gyümölcs nagy része képződik. 
  

KAJSZIBARACK TERMESZTÉSE, ÁPOLÁSA, NÖVÉNYVÉDELME ⇒

Mindkét gyümölcsfajra érvényes, hogy a beteg részek eltávolítását már évközben is igyekezzünk elvégezni, ne csak a téli metszés során. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a fertőzési forrásokat, illetve megnövelhetjük a fák életkorát.