Alma és körte metszése

A metszés célja

Először is érdemes megfogalmaznunk, hogy mi a metszés legfőbb célja, miért szükséges évről évre elvégezni ezt a beavatkozást. A metszéssel alakítjuk ki a gyümölcsfák magasságát és szélességét, azaz tartjuk bent a növényeket a rendelkezésre álló térben. Fontos szerepe van a korona szerkezet formálásában, vagyis az elágazások sűrűségét, elrendezését szabályozhatjuk vele. Mindez összefüggésben van a korona megvilágítottságával, vagyis hogy a fény bejut-e a fák belső részébe is, ami igen jelentős a gyümölcsök minősége, valamint a virágrügyek fejlődése szempontjából.

Ezek mellett metszéssel befolyásolunk

fontos növekedési és terméshozási folyamatokat,

amik a növények erőnlétére,

élettartamára vannak nagy hatással. 

Neveljünk sudaras koronát a fáknak

Az alma és körtefák neveléséhez célszerű a központi tengelyes, orsó koronaformákat választani, amelyek jóval kisebb méretűek, könnyebben kezelhetőek, mint a legtöbb házi kertben található természetes gömbhöz hasonlító, nagyobb méretű, fára mászást és létrázást igénylő fák. 
A telepítés után fontos feladatunk egy rövid, 70-90 cm magas törzs kialakítása. Ha egyéves suháng oltványt vásároltunk, akkor ezen magasság felett 5-6 rügyet számoljunk meg (ezekből fognak képződni a későbbi alsó elágazások), majd vágjuk vissza a fákat. Kétéves koronás oltványnál a fák törzsmagasságát már a faiskolában beállították, jól fejlett fáknál ezzel nem kell foglalkozunk. Célunk, hogy a törzs felett egy határozott központi tengelyt, sudárt neveljünk, amin található a 2-4 éves korú gallyazat. Ennél idősebb részeket legfeljebb a fák alsó részén alakítunk ki, a középső és a felső zónákban viszont, ha egy adott elágazás eléri az ötéves kort, akkor azt lemetsszük. Az ilyen típusú fáknál az elágazások vastagsága és hosszúsága alulról felfelé haladva csökken, így egy szabályos piramis, vagy kúp alakú faformát kapunk, ami a teljes térfogatában jól megvilágított. Fontos, hogy a metszéskor ne féljünk „nagyokat vágni”, ugyanis olykor igen is szükség van egy-egy idősebb ág eltávolítására, lefűrészelésére, amivel teret engedünk az ifjabb, termékenyebb gallyaknak. Nem szabad, hogy a veszteség érzete befolyásoljunk minket a metszéskor, ne gondoljunk arra, hogy mennyi gyümölcs termett volna egy nagyobb lemetszett elágazáson, azt kell nézni mindig, hogy mi maradt meg fenn a fán. 

Fatető kezelése

    A fenntartó metszés során törekedjünk arra, hogy a fák felső része ne váljon túl terebélyessé, ugyanis gyakori hibának számít, hogy a korona tetején „madárfészek” alakul ki. A fák növekedési tulajdonságaiknál fogva mindig a felső régióban nőnek a legerősebben, és ha nem távolítjuk el rendszeresen a túlvastagodó, hegyes szögű elágazásokat a fa felső részén, akkor az könnyen elsűrűsödik, ami árnyékot vet az alsóbb elágazásokra. Próbáljuk tehát „kihegyezni”, azaz egyágúsítani a fák tetejét. Ezt lehetőleg ne sok kicsi vágással tegyük meg, hanem inkább egy-egy nagyobb fűrészes beavatkozással, ugyanis a metszőollóval ejtett sok kisebb seb ontja magából a vízhajtásokat a következő évben. 

Csonkok hagyása

    Ha nagyobb elágazásokat távolítunk el a fáról, akkor a korona alsó és középső részében célszerű rövid csonkokat hagyni, mert ezekből a fa meg tud újulni, nem kopaszodik fel a lemetszett ág helye. A csonkok képzésénél érdemes arra figyelni, hogy azok metszlapja vízszintes legyen és ne függőleges, ugyanis ilyekor kedvezőbb, laposabb szögállású hajtások képződhetnek belőle. A fák felső részén viszont kerüljük a csonkokat, mert a fatető enélkül is mindig erőteljesen növekszik. 
    A metszés befejeztével sose feledkezzünk meg a nagyobb sebek kezelésről, mert azok könnyen elfertőződhetnek. Az 5 Forintos érménél nagyobb sebeket mindenképpen kenjük be Fagéllel. 

Sajátos körtefák 

A körte növekedés szempontjából sajátos gyümölcsfajnak tekinthető, ugyanis a fajták nagy részére jellemző a felfelé törő koronahabitus, aminek eredményeként a fák inkább felfelé „nőnek ki a kezünkből”, ami nélkülözhetetlenné teszi a létrahasználatot a metszés és a szüret idején. Emiatt ennél a fajnál különösen fontos szerepe van megfelelő törzsmagasság beállításának, amiről a fentiekben említettünk szót. 
A körtefajták többségére jellemző az erőteljes vízhajtás képződés, ami elsűrűsíti a fát. Ezeket a függőleges helyzetű, árnyékoló, nem termőképes hajtásokat célszerű lenne minél hamarabb, már a nyár során kézzel kitörni. Ekkor ugyanis eltávolítjuk az alapi, rejtett rügyeket is, amelyekből így jövőre nem tud a növény újra ilyen hajtásokat fejleszteni. Ha a nyár során erre nem kerül sor, tél végén csonkmentesen, tőből metsszük le őket. Ez sokszor a metszési munka akár 50-80%-át is kiteheti. 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy legyen szó akár az alma, akár a körte metszéséről, meg van rá a lehetőség, hogy könnyebben kezelhető, a földről szüretelhető és metszhető fákat neveljünk, amelyek rendszeresen, kiváló minőségű gyümölccsel örvendeztetik meg a gazdájukat. Ehhez az szükséges, hogy konkrét elképzeléssel álljunk a fák mellé, és évre évre elvégezzük a metszést.